Kőszegi Norbert

Kőszegi Norbert vagyok, édesapa, közgazdász, 3 danos kendo mester és nem utolsósorban gerincjóga oktató.

Elég kalandos úton jutottam el a jógához, ezért talán érdemes kicsit messzebbről kezdenem. :)

Mindig is vonzódtam a távol-keleti kultúrákhoz, ami kiskoromban az animékkel kezdődött. Húszas éveim közepén elvégeztem egy három hónapos jóga tanfolyamot, de utána nem folytattam a gyakorlást, mert akkor még nem tudtam, hogy léteznek jógastúdiók. Így egy időre szünetelt a kapcsolatom a jógával. Később Wu stílusú Tai-chit gyakoroltam közel 10 évig. Az edzéseknek vége lett, és mivel oktató nem volt a környéken, 35 éves koromban véget ért ez a szakasz, és új mozgásformát kellett keresnem. Mivel a Tai-ch...

A kendo a japán kardvívás művészete, amely a szamurájok hagyományait őrzi. Nagy fokú koncentrációt, fegyelmet és kitartást igényel. Korábban nem igazán voltak erősségeim ezen a téren, de a hosszú évek edzései, versenyei és edzőtáborai segítettek abban, hogy túllépjek a saját korlátaimon, és kitoljam őket. Mivel a testem határainak feszegetése és a helytelen tartásom miatt rendszeresen szenvedtem sérülésektől, egy ismerősöm ajánlására 36 évesen részt vettem Horváth Nauzika vinyásza flow óráján. Itt ú...

Azóta a jóga és a kendo elválaszthatatlan részei az életemnek, és egymást erősítve, kiegészítve gyakorolom őket. Emellett elkezdtem meditálni is. Eleinte légzésfigyelést gyakoroltam, majd áttértem a Zen meditációra, végül pedig a Transzcendentális meditációt választottam, amit azóta is napi szinten végzek.

Az évek alatt eljutottam oda, hogy nekem kellett tartanom a kendoedzéseket, amikor a mester nem volt jelen. Ekkor tapasztaltam meg, hogy a tanítás révén én is fejlődhetek. Nem is vettem észre, de elkezdtem beépíteni a jóga gyakorlatokat a bemelegítésbe és a nyújtásba is. Egy alkalommal valaki megkérdezte, hogy tanítok-e jógát, és ekkor kezdtem el komolyan gondolkozni azon, hogy jógaoktató legyek.

Jóga-utam során sok stúdióban megfordultam, és számos jógairányzatot kipróbáltam Békéscsabán. Amikor megnyitott a Szív-Tér, oda kezdtem járni, mert közel volt a lakásomhoz, és Nauzika óráin is újra gyakorolhattam. Később Zsolti vasárnapi órái lettek a hetem fénypontjai, és bármi is történt, tudtam, hogy nekem ott kell lennem.